Szia mindenkinek 😊😊😊
Reggel már korán ébredeztek a zarándokok úgy , hogy Zsófival mi is korán útnak indultunk. Ahol vacsoráztunk ott szólt a pincér hogy már 6 órától nyitva vannak. Ez olyan meghívás, hogy náluk igyuk a reggeli kávét. Így is történt ott reggeliztünk és indítottuk a napot.
Sokkal jobb egy kisebb városból indítani a napot így nem kell órákat sétálni és már a természetben vagy.
Zsófival fájós lábakkal indultunk, nem nagy tempóval mentünk és hol lehetet pihentünk is.
Megjelöltem hogy melyik a jobb és a bal lábam nehogy összekeverem. 😂 Zsófi tanácsára jól leragasztottam a vízhólyagok helyét reggel és így sokkal jobban bírtam menni. Így akkor térdemet sem úgy terhelem.
Santo Domingo de la Calzada után magam gyalogoltam tovább. Zsófi ott maradt neki elég volt az napra a gyaloglás.Én 7 km tovább Grañón helyiségig elsétáltam. Csodálatosan szép idő volt. Sok sok bárányfelhő volt az égen. Én ilyenkor nem bírtam a fájdalomra gondolni csak mentem és mentem.
Grañónba érve gondoltam megnézem a templomot aztán keressek magamnak szállást a jelzések is arra mennek. A templomba volt a szállás.Nem is tudtam, hogy ilyen is van. Egy Brazil lány elmondta hogy a templomba lehet aludni ő is itt alszik mennyek föl írjam be magam a füzetbe. Láttam a füzetben, hogy vannak itt horvátok is. Nem volt nehéz megtalálni őket.
Ez volt az eddigi legislegjobb nap. Igaz Zsófit elveszítettem amit sajnálok, de itt megismertem a Fülöp szigeteki pappokat akikkel már 3 napja együtt gyalogolok sosem beszélgettem velük csak bemutatkoztunk és mindig jó utat kívántunk egymásnak. Azt sem tudtam hogy mind a 9 egybe tartozik nem mindig ugyan azokkal sétáltam mert ők nem csoportba mennek. Gomer aki útközben mindig a közelünkbe sétált.
Délután elmentem kicsit regenerálódni a szomszéd bárba, pár falatott ettem és megittam egy korsó sört a horvát csapattal. 7 órakkor volt szentmise igaz nem értettem semmit de pont úgy megy minden mind bármilyen szentmisén. A templom tele volt zarándokokkal és a helyi nénikkel és bácsikkal én épp kettő helybéli közé ültem. A misét a zarándok papok tartották ott volt a hátérbe a helyi atya is. Érdekes volt mert én egész úton nem tudtam hogy ők kik. A mise végén az oltár elé lettünk hívva mi zarándokok és megkaptuk az áldást.
Aztán közös vacsora volt a templomudvarban.
Nagyon ügyessen el is mosogattunk mindent és összepakoltunk senki se húzta ki magát a munkából. Olyan jó volt látni hogy mindenki milyen hállás a vacsoráért amit kaptunk. Igaz nem tudom mi volt de minden elfogyott.
Aztán még fönt a templomban volt egy kis zarándok összejövetel vagy nem is tudom ezt minek nevetni egy Mária szobor körül ültünk és több nyelven fölolvastak egy imát. Aztán egy nagy gyertya volt meggyújtva és körbeadva mindenki elmondta miért jött el az El Camino-ra mit érez és milyen hállás mindenért. Mindenki a saját nyelvén beszélt ,így hát én is magyarul. Nagyon furcsa volt beszélni ennyi ember előtt. De tudtam hogy ha bármit is mondok engem úgy sem értenek. Ezért nem is volt lámpalázam. Voltak akik fél életüket is elmesélték , volt egy nő aki énekelt is és voltak akik sírtak. A végén meg mindenkivel ölelkezni kellett. Én nagyon nem vagyok az aki idegenekkel szeret ilyen kapcsolatott de ezek után már olyan volt mindenki mindha mát régóta ismerném. Ez hívják Camino családnak ami mindig nagyobb és nagyobb lesz.
Nagyon jó volt , hogy ide vezetett az út és hogy még volt szabad hely. Itt is adomány szerűen kellet fizetni.
Reggel már korán ébredeztek a zarándokok úgy , hogy Zsófival mi is korán útnak indultunk. Ahol vacsoráztunk ott szólt a pincér hogy már 6 órától nyitva vannak. Ez olyan meghívás, hogy náluk igyuk a reggeli kávét. Így is történt ott reggeliztünk és indítottuk a napot.
Aztán közös vacsora volt a templomudvarban.
Aztán még fönt a templomban volt egy kis zarándok összejövetel vagy nem is tudom ezt minek nevetni egy Mária szobor körül ültünk és több nyelven fölolvastak egy imát. Aztán egy nagy gyertya volt meggyújtva és körbeadva mindenki elmondta miért jött el az El Camino-ra mit érez és milyen hállás mindenért. Mindenki a saját nyelvén beszélt ,így hát én is magyarul. Nagyon furcsa volt beszélni ennyi ember előtt. De tudtam hogy ha bármit is mondok engem úgy sem értenek. Ezért nem is volt lámpalázam. Voltak akik fél életüket is elmesélték , volt egy nő aki énekelt is és voltak akik sírtak. A végén meg mindenkivel ölelkezni kellett. Én nagyon nem vagyok az aki idegenekkel szeret ilyen kapcsolatott de ezek után már olyan volt mindenki mindha mát régóta ismerném. Ez hívják Camino családnak ami mindig nagyobb és nagyobb lesz.
Nagyon jó volt , hogy ide vezetett az út és hogy még volt szabad hely. Itt is adomány szerűen kellet fizetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése