Kedves barátaim ismerőseim nagyon aranyossak vagytok. Köszönöm ezt a sok jókívánságot. 😊
Nulladik napom Párizsban van mivel Franciaországban április óta sztrájkolnak a vonatok és május elseje ünnep, ami még kevesebb járatott jelent, ezért előbb kellet elindulnom.
Ez plusz egy éjszakát jelent. Amennyi hátránnya annyi előnnye is van. Későn este érkeztem szakadó esőben úgy hogy a városból nem sokat láttam. A közeli hostelsban foglaltam magamnak egy ágyat. Tavaly húsvétkor Dóra barátnőmmel körbejártuk Párizst úgy hogy nem bánom hogy csak átutazóban vagyok itt. Akkor megígértem magamnak hogy még egyszer eljövök ebbe a városba de nem is gondoltam volna hogy ilyen hamar ismét itt leszek. Úgy hogy újra föl kell írnom a bakancslistámra. Mert ez a város valamiért nagyon különleges számomra.
A szállás elég jó volt csak még hozzá kell szoknom a kemény és mozgó ágyhoz. Emeletes ágyon nem aludtam szerintem általános iskolás kirándulások óta. Szomszédom minden egyes mozdulatára fölkeltem azt hittem valaki mozgassa az ágyat oldalról. Mint ahogy mindenhez, úgy ehez is hozzá lehet szokni. Szerintem napok kérdése és úgy alszok mint egy kiscica. Itt négyen voltunk egy kis szobába ami jónak és nyugotnak számít. Majd a zarándokszállásokon lehet hogy még rosszabb lesz. Hajnali 4-5 körül már készülődtek a szobatársak ezért nem aludtam én sem tovább. Fél 8 körül elindultam a vonat állomásra ami 6km volt a hosteltól. Olyan különleges dezsavű érzésem volt végig ez a város olyan szép és olyan varázslatos szerelmes lettem a hangulatába.
Napkeltekor Louvre bejáratánál ilyenkor még nincs itt senki de az se kizárt hogy május elsején zárva.
Szajna folyó partján sétáltam röviden, a navigációm állandóan mást mondott de én nem szeretek rá hallgatni , mert mindig valami kis utcákon rövidíteni akkart ami jó dolog ha siet az ember de nekem volt bőven időm.
Paris Gare Montparnasse vasútállomásra érve kicsit megijedtem mert tele volt kommandós katonákkal és sehol se írta hogy a vonatom melyik vágányról indul. De még ott sétálgattam ,hogy fölfedezzem mi a helyezett találkoztam hasonló hátizsákos emberekkel akik szintén kétségbe voltak esve. Megpróbáltam összebeszélni angolul kettő nővel de azok csak franciául tudtak vagyis ők is olyan rosszul tudták az angolt mint én 😊 akkor odajött hozzánk egy pasas aki elmagyarázta, hogy az indulás előtt írják ki pár percel hogy honnét indul a vonat biztonsági okokból. Szóval megnyugodhattunk semmi terror támadás nincs és a vonatunk sem késik.
Az út Bayonne-ig nagyon jó volt a vonat nagyon kényelmes és tiszta.
A kilátás gyönyörű szép, napos idő és bárányfelhők minden irányba, imádom nézni a tájat ilyenkor nem bírok aludni mert olyan jó csak úgy kinézni az ablakon és semmire se gondolni. A vonatokon mindehol van internet csak be kell jelentkezni.
Bayonne ba érkezve egyre több hátizsákos embert láttam. Mindenki várta a buszt ami tovább megy SJPDP ba. Olyan sokkan voltunk hogy a busz egy kettő betelt voltak akik nem fértek föl. Nem tudom hogy ilyenkor mi van de örülök hogy nekem jutott hely. Amilyen kényelmes volt a vonat ahoz képest a buszról ezt nem mondhatom el. 😁
Mégegyszer köszönöm szépen mindenkinek a jókívánságokat az energiát az imákat és a szurkolást. ❤😊
Nulladik napom Párizsban van mivel Franciaországban április óta sztrájkolnak a vonatok és május elseje ünnep, ami még kevesebb járatott jelent, ezért előbb kellet elindulnom.
Ez plusz egy éjszakát jelent. Amennyi hátránnya annyi előnnye is van. Későn este érkeztem szakadó esőben úgy hogy a városból nem sokat láttam. A közeli hostelsban foglaltam magamnak egy ágyat. Tavaly húsvétkor Dóra barátnőmmel körbejártuk Párizst úgy hogy nem bánom hogy csak átutazóban vagyok itt. Akkor megígértem magamnak hogy még egyszer eljövök ebbe a városba de nem is gondoltam volna hogy ilyen hamar ismét itt leszek. Úgy hogy újra föl kell írnom a bakancslistámra. Mert ez a város valamiért nagyon különleges számomra.
A szállás elég jó volt csak még hozzá kell szoknom a kemény és mozgó ágyhoz. Emeletes ágyon nem aludtam szerintem általános iskolás kirándulások óta. Szomszédom minden egyes mozdulatára fölkeltem azt hittem valaki mozgassa az ágyat oldalról. Mint ahogy mindenhez, úgy ehez is hozzá lehet szokni. Szerintem napok kérdése és úgy alszok mint egy kiscica. Itt négyen voltunk egy kis szobába ami jónak és nyugotnak számít. Majd a zarándokszállásokon lehet hogy még rosszabb lesz. Hajnali 4-5 körül már készülődtek a szobatársak ezért nem aludtam én sem tovább. Fél 8 körül elindultam a vonat állomásra ami 6km volt a hosteltól. Olyan különleges dezsavű érzésem volt végig ez a város olyan szép és olyan varázslatos szerelmes lettem a hangulatába.
Paris Gare Montparnasse vasútállomásra érve kicsit megijedtem mert tele volt kommandós katonákkal és sehol se írta hogy a vonatom melyik vágányról indul. De még ott sétálgattam ,hogy fölfedezzem mi a helyezett találkoztam hasonló hátizsákos emberekkel akik szintén kétségbe voltak esve. Megpróbáltam összebeszélni angolul kettő nővel de azok csak franciául tudtak vagyis ők is olyan rosszul tudták az angolt mint én 😊 akkor odajött hozzánk egy pasas aki elmagyarázta, hogy az indulás előtt írják ki pár percel hogy honnét indul a vonat biztonsági okokból. Szóval megnyugodhattunk semmi terror támadás nincs és a vonatunk sem késik.
Az út Bayonne-ig nagyon jó volt a vonat nagyon kényelmes és tiszta.
Bayonne ba érkezve egyre több hátizsákos embert láttam. Mindenki várta a buszt ami tovább megy SJPDP ba. Olyan sokkan voltunk hogy a busz egy kettő betelt voltak akik nem fértek föl. Nem tudom hogy ilyenkor mi van de örülök hogy nekem jutott hely. Amilyen kényelmes volt a vonat ahoz képest a buszról ezt nem mondhatom el. 😁
Mégegyszer köszönöm szépen mindenkinek a jókívánságokat az energiát az imákat és a szurkolást. ❤😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése