2018. május 9., szerda

El Camino 2018. 8.nap Nájera

Sziasztok 😊😊😊
Egy jó éjszaka után 6 előtt már kezdett ébredezni a nép. 20 személyes teremben aludtam nincs külön női meg férfi, érkezési sorrendben kapjuk az ágyat. Ez volt az első hely ahol választhattam hogy hol szeretnék aludni. Természetessen lenti ágyakat részesítem előnybe.
Városban a napkelte nem olyan izgalmas de mindenképp szép volt. Reggel az utcákon minden irányból csak zarándokok szállingóztak.




Még Logroñoban reggeliztem mert nem tudtam meddig kell menni az első településig. A városból kijutni majdnem 2 óra gyaloglás.





Lassan ahogy elhagytam a várost,egy nagy park után egy halastó volt, kinéztem jó pontyozó helyeket.😊 Közben lesétáltam a kacsához és egy nagy ponty ott fordult meg előttem. Olyan jó újra a természet közelségében lenni. Olyan otthonias volt a környezet. Nem messze épp a füvet vágták és az az illat se nincs egy nagyvárosban.





Parkon túl ez az idős bácsi adja a pecsétet és lehet nála vásárolni. Ő többször bejárta ezt az El Caminot.A vásárlás adomány szerű legalábbis  gyümölcsök,vettem nála egy banánt uzsonnára. 😊



Itt már megváltak valakik a fölösleges cipőkről ilyen több helyen is van ez is díszíti az utat. Én még mindent viszek magammal úgy gondolom szükségem lehet mindenre semmi sem fölösleges.
Az autó út mentén hosszú drótkerítés húzódik és ki van dekorálva keresztekkel meg szalagokkal.

Napi vitamin bevitel. Ebből is kellően felkészültem gondolom. A-tól Z-ig minden van, és ez csak az egyik féle.


Itt még nagyon jól bírtam haladni, meg meg áltam egy rövidebb pihenőkre de sokat nem mertem pihenni mert akkor rosszabb az elindulás.



Szintén egy nagyon szép templomban voltam itt minden templom olyan díszes hogy el lehet bent egy kicsit időzni.
Itt is lehet pecsétet gyűjteni még vártam a sorom észrevettem az előttem lévő lánynak is magyar szalag díszíti a táskáját és egy magyar túrakalauz útikönyv is volt az oldalába. Nem bírtam ki , hogy ne szóljak.

Aztán délután együtt sétáltunk Zsófival végig. Jó volt nagyon a társasága. Elmesélte milyen volt neki az útja és hogy neki kellet egy nap kényszerpihenő. Megnyugtatott hogy el fog majd múlni a térdfájás. Szinte mindenki sántikált ezen az útszakaszon. Itt már nem segít semilyen kényelmes bakancs vagy zokni. Nem normális minden nap 30km gyaloglás 10kg zsákkal a háton az mindben féle képpen kikészíti előbb utóbb az embert. Vízhólyagok a vízhólyagok hátán. Még a szállásig nem értünk addig nem mertük megnézni mi van a zokni alatt.





Találtunk egy zarándokszállást, olyan jó volt leülni és letusolni. Tusolás után jött a vízhólyagok kezelése. Hoztam magammal egy mini varrókészletet de azt nem gondoltam, hogy minden nap fogom használni. Igaz első napokban nem kellet. Utána elmentünk vacsorázni és megünnepelni a találkozást.
Zsófi egy nagyon aranyos és kedves lány örülök , hogy megismertelek.
A zarándok szállás is adomány szerűen kellet fizetni ki mennyit gondol. A hálóterembe több mint 100 ember volt elszállásolva....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése