Sziasztok 😍😍😍
Azt hittem megérkezésemmel zárom is a blogom de ezt még meg kell osztanom veletek. Reggel ismét korán keltünk mert ahogy értesültünk 8-kor nyit az iroda ahol átvehetjük a Compostelat. Volt egy kis sor a hivatal előtt. 😊 Kicsivel több mint két óra várakozással kézhez kaptam. 799 kilóméter ami megvolt több mint 800 is. Május 2.-án indultam és 29.-én célba értem azaz 28 nap alatt sikerült megtenni ezt a távot. Még most is felfoghatatlan.
A szentmise 12 kor kezdődött. Előtte reggeliztünk és beszélgettünk , hogy mennyi ismerős van itt a városban akikkel együtt zarándokoltunk akikkel többször egy szálláson aludtunk vagy többször együtt mentünk napokat. Még mondtam is a többieknek hogy nagyon sajnálom hogy nem tudtam a filippín csapattól elbúcsúzni , hallottam hogy ők tartották vasárnap a misét és volt tömjén égetés is ami csak ünnepnapokon szokot lenni.
Időben mentünk a katedrálisba hogy kicsit még szétnézzünk mise előtt. Mikor Ottó szólt hogy itt vannak a filippínnek mindjárt oda is mentem köszönni nekik. Már be volt mindegyik öltözve a misére de Gomer kijött hozzánk gratulált váltottunk egy két szót. Ottó fogta az alkalmat és még fényképezkedet vele. Amúgy nem szabad bent fényképezni a biztonságiak állandóan jártak és mindenkire rászóltak.
Ilyen szentmisén még sosem voltam. Nagyon jól megszervezetten ment minden, előtte az éneket gyorsan betanították, több nyelven fogadták a zarándokokat.
A mise végén a filippín papok valamilyen fogadalmat tettek és kaptak a nyakukba egy érmet, gondolom most ért nekük is véget ez az út. Körbesétáltam a katedrálist, megnéztem Szent Jakab földi maradványit egy oldal kápolnába ahol nem voltak olyan sokan imádkoztam és megköszöntem ezt a napot. Ahogy kifelé tartottam a tömeggel akkor vonultak el mellettünk a papok mindegyik odajött hozzám gratulálni és kezetfogot velem. A többi ötven zarándok aki a közelemben ált nézett , hogy ki vagyok én, nekem nem voltak szavaim.
Városba érve összefutottunk még Robi francia barátjával. Nagyon ember nagy szívvel.
Mise után könnyes búcsút vettünk Andrástól ő tovább zarándokol az óceánig van még pár napja hátra. Odelyn is visszajött velünk a csomagjáért és tőle is búcsút vettünk. Maradtunk hárman a vietnámi keménymagok 😂
Esti busszal mi is leutaztunk Fisterrába hogy megnézzük hol van a világ vége.
Azt hittem megérkezésemmel zárom is a blogom de ezt még meg kell osztanom veletek. Reggel ismét korán keltünk mert ahogy értesültünk 8-kor nyit az iroda ahol átvehetjük a Compostelat. Volt egy kis sor a hivatal előtt. 😊 Kicsivel több mint két óra várakozással kézhez kaptam. 799 kilóméter ami megvolt több mint 800 is. Május 2.-án indultam és 29.-én célba értem azaz 28 nap alatt sikerült megtenni ezt a távot. Még most is felfoghatatlan.
Időben mentünk a katedrálisba hogy kicsit még szétnézzünk mise előtt. Mikor Ottó szólt hogy itt vannak a filippínnek mindjárt oda is mentem köszönni nekik. Már be volt mindegyik öltözve a misére de Gomer kijött hozzánk gratulált váltottunk egy két szót. Ottó fogta az alkalmat és még fényképezkedet vele. Amúgy nem szabad bent fényképezni a biztonságiak állandóan jártak és mindenkire rászóltak.
A legendás füstölő lengetéséről sem maradtunk le ezt csak ünnepnapokkor szokták begyújtani ez is egy nagy meglepetés volt számomra.
A mise végén a filippín papok valamilyen fogadalmat tettek és kaptak a nyakukba egy érmet, gondolom most ért nekük is véget ez az út. Körbesétáltam a katedrálist, megnéztem Szent Jakab földi maradványit egy oldal kápolnába ahol nem voltak olyan sokan imádkoztam és megköszöntem ezt a napot. Ahogy kifelé tartottam a tömeggel akkor vonultak el mellettünk a papok mindegyik odajött hozzám gratulálni és kezetfogot velem. A többi ötven zarándok aki a közelemben ált nézett , hogy ki vagyok én, nekem nem voltak szavaim.
