Sziasztok 😊😊😊
Reggel fél 7-kor keltem és elkezdtem összepakolni az útra. Nem reggeliztem a szálásom mivel még tele van nassolnivalókkal a zsákom úgy, hogy fél 8-kor el is indultam. Ilyenkor nem sokan voltak még úton. A falu másik részéről indul a zarándok út de én megnéztem a térképen ,hogy ha elindulok egy másik irányba akkor nemsokára rákapcsolódok az igazi útra. Mért kell mindig kijelölt utat követni ha lehet másfelé is menni.?! Mentem egy úton ami nem volt kijelölve és vártam mikor jönn el az igazi út. Magam voltam senki nem volt a láthatáron egy zarándok sem de senki emberrel nem találkoztam. Az út mentén legelők voltak elkerítve. Térdig érő fűben tapostam senkitől sem tudtam érdeklődni maximum a tehenektől meg a birkáktól azokból volt bőven 😁
Lassan már két órája megyek és még mindig nem láttok senkit visszafordulni nem akkartam de gondoltam ha jönn valami tanya akkor megkérdezem hogy hol a manóban vagyok. Rózsika kalandjai a Camino Farm'es-on gondoltam magamban 😂 előtte este a pizzám neve is "Del Pastor" volt, úgy hogy ez biztos egy égi jel.
Aztán egy nagy emelkedő után megláttam talán 50 zarándokot, mit mondjak ekkor már 3km gyalogoltam magam jó volt kapcsolódnom a többiekhez. Innen kezdve nem kellet térkép se.Voltak akik kisebb csoportba és volt sok olyan mint én. Sokukkal már találkoztam a buszban vagy a faluban. Mindenki mosolyog és mindenki köszön egymásnak. Nagyon jól kijelölt út nem lehet eltévedni hacsak valaki nem tervez új utakat kipróbálni. 😂
Nagyon szép idő volt a levegő friss volt de ahogy meneteltem fölfelé úgy kezdtem lassan levetkőzni. Nem volt meleg de nem fáztam.
Nem nagyon csatlakoztam senkihez magam mentem végig.
26 km gyalogoltam fölfelé 1432 méter magasságig aztán lefelé mentem 940 méterig. Itt Roncevallesban nem volt előre lefoglalt szállásom mert nem tudtam hogy meddig fogom kibírni. Úgy hogy mikor letértem a zarándok útról elmentem megkeresni a helyet ahol lepecsételik az útlevelem. Itt már elkezdet esni az eső ,hát ilyen nagy szerencsém legyen minden nap. Egy kolostorban foglaltam szállást nagyon olcsón. Szinte mindenki ide jött akivel útközben találkoztam. Itt már nem szobákban hanem hálótermekben voltunk elszállásolva vegyesen, épp ki mikor jött olyan sorrenben kapot ágyat. Mikor betelt az egyik terem akkor a következőbe osztották az ágyat. Én az alagsorban kaptam helyet ahol a mosókonyha volt. Kicsit világháborús hangulatú a hely. Boltíves pincébe régi vas ágyak de ezek nem nyikorognak úgy mint az újjak ezek rendes vasból vannak. Nincs lépcső se az ágyon szerencsém volt hogy lent kaptam helyet. 😊 ezt a kolostort Holland önkéntesek üzemeltetik nagyon kedvessek és nagyon segítőkésszek mindenbe. Ha valaki nem tudot valamilyen nyelven akkor elmutogatták hogy mi hogy működik. A világ minden részéről jönnek az El Camino-ra és nem mindenki beszél spanyolul franciául vagy angolul.
Lehetet választani még zarándok menüt meg reggelire bejelentkezni a közeli étteremben én csak vacsorát választottam mert még mindig teli a zsákom fölösleges nasikkal amit vagy kidobok vagy megeszem. A vacsora igen kiadós volt és bármit adhattak volna mindennek örültünk ez a nap után. Előételnek valamilyen leves volt meg makkaroni tészta. Aztán megkérdezték hogy ki mit kér halat vagy csirkét. Én halat ettem. Minden asztalon volt vörösbor meg víz. Deszertnek meg gyümölcsjoghurt. Valahogy így is képzeltem el egy zarándokmenüt😊 én nem vagyok túl válogatós az ételekben és nem is vagyok alergiás semire úgy hogy jöhet minden ami finom.
A lábom nagyon jól birta nem kaptam hólyagot. A vállam nagyon fáj, nagyon sok a 10 kg. Meg kell válnom dolgoktól. Pedig allig van mindennek súlya, de sok kicsi sokra megy. De ezt a fájdalmat örömmel és büszkén viselem mert amit ma átéltem, láttam és tapasztaltam az megér ennyi fájdalmat. 😎
Reggel fél 7-kor keltem és elkezdtem összepakolni az útra. Nem reggeliztem a szálásom mivel még tele van nassolnivalókkal a zsákom úgy, hogy fél 8-kor el is indultam. Ilyenkor nem sokan voltak még úton. A falu másik részéről indul a zarándok út de én megnéztem a térképen ,hogy ha elindulok egy másik irányba akkor nemsokára rákapcsolódok az igazi útra. Mért kell mindig kijelölt utat követni ha lehet másfelé is menni.?! Mentem egy úton ami nem volt kijelölve és vártam mikor jönn el az igazi út. Magam voltam senki nem volt a láthatáron egy zarándok sem de senki emberrel nem találkoztam. Az út mentén legelők voltak elkerítve. Térdig érő fűben tapostam senkitől sem tudtam érdeklődni maximum a tehenektől meg a birkáktól azokból volt bőven 😁
Lassan már két órája megyek és még mindig nem láttok senkit visszafordulni nem akkartam de gondoltam ha jönn valami tanya akkor megkérdezem hogy hol a manóban vagyok. Rózsika kalandjai a Camino Farm'es-on gondoltam magamban 😂 előtte este a pizzám neve is "Del Pastor" volt, úgy hogy ez biztos egy égi jel.
Aztán egy nagy emelkedő után megláttam talán 50 zarándokot, mit mondjak ekkor már 3km gyalogoltam magam jó volt kapcsolódnom a többiekhez. Innen kezdve nem kellet térkép se.Voltak akik kisebb csoportba és volt sok olyan mint én. Sokukkal már találkoztam a buszban vagy a faluban. Mindenki mosolyog és mindenki köszön egymásnak. Nagyon jól kijelölt út nem lehet eltévedni hacsak valaki nem tervez új utakat kipróbálni. 😂
Nagyon szép idő volt a levegő friss volt de ahogy meneteltem fölfelé úgy kezdtem lassan levetkőzni. Nem volt meleg de nem fáztam.
Volt ahol még hó volt,gondolom ez normális a hegyekben én mint vajdasági lány nem sűrűn járt ilyen helyen.
A táj az meseszép nem győztem csodálni. Mikor fárasztó volt fölfelé menni akkor visszanéztem hogy már mennyit megtettem. A vége felé már nem sok erőm volt visszanézni úgy hogy csak előre a célra koncetráltam.Nem nagyon csatlakoztam senkihez magam mentem végig.
26 km gyalogoltam fölfelé 1432 méter magasságig aztán lefelé mentem 940 méterig. Itt Roncevallesban nem volt előre lefoglalt szállásom mert nem tudtam hogy meddig fogom kibírni. Úgy hogy mikor letértem a zarándok útról elmentem megkeresni a helyet ahol lepecsételik az útlevelem. Itt már elkezdet esni az eső ,hát ilyen nagy szerencsém legyen minden nap. Egy kolostorban foglaltam szállást nagyon olcsón. Szinte mindenki ide jött akivel útközben találkoztam. Itt már nem szobákban hanem hálótermekben voltunk elszállásolva vegyesen, épp ki mikor jött olyan sorrenben kapot ágyat. Mikor betelt az egyik terem akkor a következőbe osztották az ágyat. Én az alagsorban kaptam helyet ahol a mosókonyha volt. Kicsit világháborús hangulatú a hely. Boltíves pincébe régi vas ágyak de ezek nem nyikorognak úgy mint az újjak ezek rendes vasból vannak. Nincs lépcső se az ágyon szerencsém volt hogy lent kaptam helyet. 😊 ezt a kolostort Holland önkéntesek üzemeltetik nagyon kedvessek és nagyon segítőkésszek mindenbe. Ha valaki nem tudot valamilyen nyelven akkor elmutogatták hogy mi hogy működik. A világ minden részéről jönnek az El Camino-ra és nem mindenki beszél spanyolul franciául vagy angolul.
A lábom nagyon jól birta nem kaptam hólyagot. A vállam nagyon fáj, nagyon sok a 10 kg. Meg kell válnom dolgoktól. Pedig allig van mindennek súlya, de sok kicsi sokra megy. De ezt a fájdalmat örömmel és büszkén viselem mert amit ma átéltem, láttam és tapasztaltam az megér ennyi fájdalmat. 😎
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése